AUTÓKRUL

Megtörtént, amire kevesen gondoltunk volna három évvel ezelőtt. A Mercedes F-1-es csapata ma tulajdonképpen kirúgta Michael Schumachert, akinek a helyére nagy valószínűséggel a McLarennél boldogtalan Lewis Hamilton érkezik majd jövőre.

Schumacher hét világbajnoki cím és három éves pihenő után 2010-ben tért vissza a Forma-1-be. A Ross Brawn által vezetett, előző évben világbajnoki címet szerzett csapatnál minden adottnak tűnt egy újabb sikerszériához, azonban a visszatérés nem hozta a várt eredményeket. A három év alatt Schumachernek mindössze egyetlen dobogós helyezésre futotta, a nagyobb baj azonban inkább az, hogy csapattársa, Nico Rosberg is folyamatosan jobb teljesítményre volt képes a rekordvilágbajnoknál.

Bár Schumacher év végén lejáró szerződésének meg nem hosszabbításához biztosan nem ez az egy hiba vezetett, a legutóbbi Szingapúri Nagydíjon bemutatott ráfutásos baleset további súlyos károkat okozott a legenda imidzsében.

Úgyhogy ne is erre, hanem a páratlanul sikeres pályafutás legszebb pillanataira emlékezzünk a hosszú ideig verhetetlen német kapcsán, például ezzel a videóval:

Azt mondják, a legtöbb francia autónak nincs ki a négy kereke, és aki látott már Citroen C3 Plurielt, vagy Renault Kangoo Bee Bopot, esetleg Avantime-ot, az nehezen is tudna vitatkozni ezzel. De mindennél van nagyobb őrültség, még ha ehhez ki is kell lépni a valóságból. Igaz, csak egy kicsit.

Mert lehetnek bármilyen laza és vakmerő dizájnerek a párizsi tervezőközpontokban, mindkét végén csomagtartóban véződő Peugeot 404 kombit, vagy hatalmas mellső úszókkal ellátott R16-ost azért nekik sem lenne egyszerű keresztülvinni az igazgatóságon.

De ők autótervezők, nem pedig filmrendezők, mint Michel Gondry. Az Oscar-díjas franciát legújabb filmjének párizsi forgatása közben lepték meg egy ottani blog szerzői, és olyat láttak, ami még a szürreális látványvilágáról híres művésztől is nagyon erős.

Gondry azt találta ki, hogy az egyelőre csak Mood Indigo munkanéven futó, jövőre a mozikba kerülő új filmjének autós jeleneteiben a létező leglehetetlenebb kreálmányok fognak feltűnni igazi autók helyett. Az alapokat persze létező - többnyire öreg és többnyire francia - autók adják, de néhányra rá sem lehet ismerni a művészi pimpelés után.

Peugeot 404 hátuljával kezdődő Peugeot 104, vagy 605-os orral végződő Renault Espace valaki? Esetleg Citroen GSA, amin rossz helyre kerültek a fényszórók, a visszapillantók és az uszonyok (!?)?

Nagy pályák, nagy motorok, nagy tömegek - az amerikai NASCAR sorozat nem a kifinomultságról szól, odaát csak a sebesség számít. Nem bonyolítják túl a versenypályákat kanyarokkal, nem nehezítik a V8-asok dolgát hatalmas légterelőkkel és mintha nem félnének a balesetektől sem.

A hatalmas oválpályákon száguldó versenyautók gyakran szinte összeérnek, néha tényleg sűrűbben vannak, mint a nézők Fordjai és Chevrolet-i a Speedwayek dugig tömött parkolójában. Csakhogy itt jóval 300 feletti a tempó. A hatalmas balesetek hozzá is tartoznak a versenysorozat mindennapjaihoz. Még a mára sokkal biztonságosabbá vált pályák és autók ellenére is előfordulnak nagyon csúnya balesetek, ám olyan, mint ami 1960-ban, Daytonában történt, azóta sem ismétlődött meg.

A 68 kocsiból álló mezőny a felvezető autó kiállása után nekilendült a superspeedwayen, azonban még az első kör befejezése előtt összehozták a NASCAR történetének legnagyobb balesetét. A burleszkbe illő tömegkarambolban 37 autó esett ki, 12 totálkárosra tört, 8 versenyző sérült meg, de szerencsére senki sem komolyabban. Utóbbi a korabeli filmhíradó szerint a bukócsövek, a sisakok és a biztonsági övek mellett az őrangyaloknak is köszönhető. És ezzel a videót látva nehéz nem egyet érteni.

Emlékszünk még a Lutra albumokra? Naná, hogy emlékszünk, a rendszerváltás környékén fejveszteve gyűjtöttök beléjük az öntapadós matricákat, tökmindegy, hogy éppen háziállatok, dinoszauruszok vagy focisták voltak rajtuk. Vagy autók, persze. Boldogan vittük a szülőktől bevasalt zsebpénz utolsó fillérjeit is az újságoshoz, és ha véletlenül olyan matrica lett volna a csomagban, amit már benyaltunk a füzetbe, első óra előtt izgatottan cseréltük ki egymással valamelyik hátsó padon. És naná, hogy arról álmodoztunk, hogy felnőttként az összes autó ott áll majd a garázsunkban.

Ebből persze nem lett semmi, de hogy mi még nem váltottuk valóra a gyerekkori álmot, nem jelenti azt, hogy senki más sem. Valaki, aki szintén sokat foglalkozott a Lutra albumokkal. Valaki, akinek több ideje volt az álom megvalósítására. mint a 20 éve matricákat nyálazó magyar kisiskolásoknak. Az urat Umberto Panininek hívják, és nem véletlenül ismerős a neve. Ott volt ugyanis az összes Lutra album címlapján, mivel övé és családjáé az albumokat és egyéb gyerekkönyveket kiadó vállalat, aminek a kasszájában a mi kis forintjaink is csilingeltek két évtizeddel ezelőtt. És mivel nem mi voltunk az egyetlenek, a Panini cég vagyonossá tette Umbertót, aki maga is mindig oda volt az autókért.

Épp ezért nem csak nem tudta tétlenül végignézni, ahogy a De Tomaso-korszakban reménytelenül lezüllesztett Maserati épp elárverezni készül a felbecsülhetetlen gyári gyűjteményt, de meg is tehette, hogy pénztárcájával fellépjen a tragédia ellen. Így történt, hogy egyben, még a londoni árverésre való kihajózás előtt, a kikötőből megvette az egész gyűjteményt. Ami olyan kincseket tartalmaz, mint például az 1953-as  Mille Miglia-n bemutatkozott A6GCS Berlinetta (legfelül), 170 lóerős motorral és Pininfarina karosszériával, amiből mindössze négy darab készült. Vagy a csővázas Tipo 61 versenyautó (középen), aminek apró rudakból hegesztett váza mindössze 36 kilót nyom. A jellegzetes olasz vidéki parasztgazdaságban elhelyezett gyűjtemény mintegy 40 autójából több mint 20 Maserati, de van például sirályszárnyas Mercedes és Rolls-Royce is, sőt kb. 30 motorkerékpár is látható a Modenától néhány kilométerre lévő Cittanovában, és - mert bizony, ilyen is létezett - van közöttük néhány Maserati-szigonyt viselő is.

A legjobb az egészben, hogy Umberto Panini nem tartja meg magának az egyedülálló gyűjteményt, az előre bejelentkezőket szívesen látják a házban, ahol nem mellesleg a környék állítólag legfinomabb, saját készítésű parmezán sajtját is meg lehet kóstolni. Már csak ezért is megérte gyűjteni a matricákat, nem igaz?

VIDEÓ A GYŰJTEMÉNYRŐL MORRICONE ZENÉRE